1989. december 24-én, szenteste napján hunyt el Samuel Beckett, az abszurd irodalom és színház egyik legkövetkezetesebb újítója. Halálának dátuma szinte szimbolikus: egy olyan alkotó távozott ekkor, aki egész életművében a kiüresedést, a várakozást és a kimondhatatlanságot vizsgálta.
Beckett legismertebb műve, a Godot-ra várva alapjaiban változtatta meg a színpadi gondolkodást. A cselekmény hiánya, az ismétlődő dialógusok és a reménytelen várakozás az emberi létezés metaforájává vált. Prózai művei – Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen – ugyanezt a kérdéskört bontják ki radikálisan lecsupaszított nyelven.
1970-ben Nobel-díjat kapott, de következetesen kerülte a nyilvánosságot és az ünneplést. Beckett művészete azt bizonyítja, hogy az irodalom a végletekig redukálva is képes alapvető kérdéseket feltenni. December 24-i halála ma már nemcsak életrajzi adat, hanem az abszurd század egyik záró pillanata.









.jpg)



















